Kutyát kaptunk!
Én Levente vagyok, a második legkisebb a családban
A nővérem egyik nap azt mondta: „azt hiszem,anyáék vesznek nekünk egy kutyát!” Eleinte azt hittem, hogy csak viccel (sokszor szokott ilyet csinálni), de aztán megmutatta a papírt a faliújságon. Ekkor már elhittem.
Amikor anyáék megérkeztek, a szobában voltunk. Hallottuk, hogy nyílik az ajtó és rögtön odarohantunk. Egy kis nyüszögő, foltos kutyust találtunk az előszobában, aki bátortalanul pislogott ránk. Először apáék nyakába ugrottunk, majd a kutyát kezdtük cirógatni. Előkerült az addig eldugott vizestálka és megitattuk.
Első éjszaka anya Lizzyvel aludt a nappaliban a földön. Amikor reggel felébredtünk, mi is melléjük bújtunk.Emlékszem, Dorka pirosra csipkedte magát, mert biztos akart lenni benne, hogy nem álmodik… Napközben Lizzy elég sokat sírdogált, kereste a testvéreit-mi pedig próbáltuk megvígasztalni. Aztán két nap alatt teljesen megszokta az új helyét és az új családját. Azóta nevezzük őt is a tesónknak.
Nagyon örülök, hogy lehet kutyánk!
 |
AJÁNLOM AZ OLDALT
